Interjú Dezső Andreával

Interjú Dezső Andreával

Az eddigi interjúkban egy-egy területre specializálódott alkotót ismerhettünk meg, Dezső Andrea azonban illusztrál, fest, hímez, installációkat készít, animál, ír és mindemellett egyetemeken tanít. Látogassunk el Dezső Andrea világába!

Románia, Magyarország, és végül New York. Ezek hogy következtek egymás után, mi volt az oka, hogy ment a beilleszkedés?
Magyarország azért, mert Romániában, ahol felnőttem érettségi után, 1986 és 89 közt nem sikerült bekerülnöm a képzőművészeti egyetemre. Nevelőapámnak aki matematika tanár volt a kolozsvári Babes Bolyai egyetemen megsúgták a képzőművész tanszéki kollégái hogy magyarokat nem fognak felvenni továbbra sem a tanszékre és azt tanácsolták, hogy inkább próbáljak szerencsét Magyarországon. A beilleszkedés kérdése érdekes olyan szempontból, hogy Romániában magyarnak számítottam, ami mindig előnytelen volt, Magyarországon viszont gyakran románnak tartottak. Nemegyszer dicsértek meg „jóindulatúan”, hogy ahhoz képest, hogy Romániából jöttem milyen jól beszélek magyarul. Amerikában volt ilyen szempontból a legegyszerűbb mert ott senkit nem érdekelt túlságosan, hogy honnan jöttem. Mindenkinek a családjában ott van valahol a bevándorló. 

Hol és hogyan kezdődött el igazán a karriered?
New Yorkban kezdődött de egy pontos momentumot nem tudnék megnevezni. Inkább úgy tűnik, hogy sok sok kisebb nagyobb momentum, esemény, munka, találkozás, eredményeképpen elkezdtek a dolgok kibontakozni, valami elindult. Több vonalon dolgozom párhuzamosan: képzőművészként, tanárként, illusztrálok is, írok, és ezek a párhuzamos karriereim függenek is egymástól valamennyire. Például ha képzőművészként, illusztrátorként nem tartanának sikeresnek, akkor nem dolgozhattam volna azokon az egyetemeken ahol tanítottam, tanítok.
Gyakran akár képzőművészeten belül is erős a specializálódás: ha valaki festő, akkor nem csinál szobrot. Ha valaki textillel dolgozik az gyakran nem videózik. Én a képzőművészeten belül is párhuzamosan dolgozok különböző médiumokkal és anyagokkal. Ezért neveztek már szobrásznak, festőnek, multimédia művésznek, textilművésznek, rendezőnek, installáció művésznek, könyvművésznek. Ez mind egy kicsit mulatságos mert én nem gondolok magamra és a munkámra ilyen kategóriákban. Én projektekben gondolkodom, és keresem a legjobban illeszkedő médiát és anyagokat az adott projekthez. Ha kiderül, hogy a legjobb egy számomra még ismeretlen média akkor először azt kitanulom, aztán megcsinálom a munkát. Így tanultam meg hímezni, animálni, filmezni, vágni, nagy méretű szobrászati acél munkát gyártatni.

Mozaik egy metróállomáson. (klikk a nagyobb méretért)

Melyik a kedvenc szakterületed, melyiket élvezed a legjobban?
Most éppen a monumentális köztéri munkákat élvezem nagyon meg a hely-specifikus installációkat, de a kedvenc területem állandóan változik, attól függően, hogy milyen projekteken dolgozom éppen. 

Hogyan kerültél tanár szerepbe? Mit szeretsz benne?
Budapesten kezdtem tanítani a MOME-n rögtön miután lediplomáztam. Szerettem volna könyvművészetet tanítani mivel akkor éppen senki nem tanította én viszont ezen a területen dolgoztam a mesterképzőben és tudtam, hogy a diákok közt volt ilyen irányban érdeklődés, úgyhogy megbeszéltem az akkori tanszéki döntéshozókkal és a következő félévben elkezdtem tanítani. Azután hamarosan kijöttem az Államokba és itt folytattam a tanítást különböző művészeti egyetemeken New Yorkban, Baltimoreban és most Amherstben. Szeretem hogy azt és úgy taníthatok amit és ahogy akarok. Az a teljes szellemi szabadság amivel itt az egyetemeken találkoztam rendkívül inspiráló számomra. Szeretek olyan szabad és nyitott környezetet teremteni az osztályban vagy a műteremben, ahol a diákok félelem nélkül kísérletezhetnek. Szeretem a gondolati és az anyagi tartalmak, a mesterség és játék összefonódását, a felfedezés izgalmát, és, hogy azt taníthatom másoknak amit magam is legszívesebben művelek: vizuális alkotó munkát.

Tanárként hogy látod, milyen most a művészeti oktatás színvonala? Van min javítani?
Ami az Egyesült Államokat illeti, itt nem lehet általánosítani. Van minden minőség és színvonal terén. A jelenlegi magyar művészeti oktatásról nem sokat tudok bár márciusban a MOME-n fogok egy intenzív kurzust tartani Mozgókönyvek címmel, ami rendkívül izgalmas lehetőség számomra.

Milyen tanácsokat adnál egy ma kezdő fiatalnak? Szerinted mi szükséges ahhoz, hogy valakiből jó művész legyen?
Nem tudom, hogy tudnék-e általános tanácsot adni, olyan tanácsot ami mindenkinek működne. Szerintem fontos, hogy egy művész ne utánozzon másokat hanem a saját munkáját csinálja olyan őszintén, önmagához hűen és autentikusan ahogy csak lehet még ha éppen abban az időben nem is divatos vagy népszerű amit csinál. Fontos, hogy a művész sokat és intenzíven dolgozzon, és, hogy gondolkodjon azon amit csinál és azon amit lát a világban maga körül, és nem csak művészeten belül. Fontos, hogy szenvedéllyel és odaadással csinálja amit csinál de ezt sem lehet tanácsolni, ez vagy belülről jön késztetésként vagy sem.

Magazinoknak is szoktál illusztrációkat készíteni. Egy ilyen megbízásnál mire kell ügyelni? Milyen nehézségek fordulhatnak elő? Ilyenkor sokszor elég szűkös határidőre kell dolgozni, és van amikor kompromisszumokat kell kötni. (Vagy többnyire szabad kezet kapsz?)
Olyan projekteket vállalok el ahol tudom, hogy szabad kezet kapok. A határidő nagyon rövid szokott lenni, gyakran nem több mint egy éjszaka, amit én különben élvezek. Nem kell sokat vacakolni az ötletezéssel, vázlatozással, hanem intenzitással és határozottan kell hozzáállni és megcsinálni a képet. A jó kommunikáció a művészeti szerkesztővel nagyon fontos. Hogy megértsük egymást, és hogy ugyanazt értsük a cikk illusztrálandó lényegeként. Ez vagy eleve megvan két ember közt vagy nincs. Sok idő soha nincs arra, hogy kifejlesszük a kommunikációt ha nincs eleve ott, mert a határidők nem adnak erre lehetőséget. Nagy szerencsém volt néhány olyan szerkesztővel akikkel tényleg félszavakból megértettük egymást — olyan szintű bizalom fejlődött ki köztünk a projektek során, ami nélkül valószínűleg nem tudtam volna megcsinálni azokat a képeket amiket gyakran pár óra alatt kellett elkészítenem, hogy másnap megjelenhessenek az újságban.

Papírkivágásos illusztráció a New York Times magazinnak.

Munka Vs. Magánélet. Nyilván olyan munkát végzel amit szeretsz, viszont ez sokszor akár 10 óránál is több lehet naponta. Néha pihenni is kell, vagy törődni a családdal. Nálad hol a határ, hogy őrzöd meg az egyensúlyt? Hogyan, mivel vezeted le a stresszt? Mivel töltöd az időd, ha éppen nem dolgozol?
Igen, nálam a napi 12-16 óra munka nem ritka és persze el is lehet fáradni tőle de ez jóleső fáradtság. Nincs tévénk viszont imádok filmeket nézni és olvasni. Főzni. Kóborolni az erdőben, a fenyők között. Gyümölcsöskertekben olvasni a fák alatt, a fűben. Barátokkal beszélgetni, vacsorázni. Kávézni. Kertészkedni. A férjemmel, Ádámmal nagyon szeretünk utazni és sokat is utazunk, különösen most hogy a fiunk egyetemre jár és külön él. Úszok és búvárkodok. Meditálok. Érdekes előadásokra járok. Hangversenyre. Moziba. Különböző fesztiválokra és vásárokba, piacra, poros furcsaság és antik boltokba. Kirándulok. Kirakatokat nézegetek. Mexikóban egy rózsaszín szökőkutat néztem órákig aztán csináltam egy rövid filmet róla. Itthon ülök a kandalló előtt egy kényelmes karosszékben és minden cél nélkül csak nézem, nézem a tüzet.

Előfordult már hogy visszautasítottál egy megrendelést?
Persze, előfordult, nemegyszer. Gyakran időszűke miatt, máskor úgy éreztem, hogy nem igazán nekem való volt a projekt, olyan is volt hogy nem lett volna annyi kreatív szabadságom amennyit szerettem volna.

Szabadúszó vagy állandó alkalmazott. Melyiket tartod előnyösnek, és miért? Melyiket szereted?
Számomra a képzőművész –szabadúszó– és tanítás — állandó alkalmazott– kombináció jól működik, ezt szeretem. Jól kiegészítik egymást. A műteremben magányosan dolgozom amit nagyon szeretek, az egyetemen viszont sok-sok emberrel találkozom. Heti három napot töltök az egyetemen, a többit a műteremben, és ez így pont jó.

A rovarok sokak számára nem túl kedves élőlények, nálad viszont gyakran találkozni sáskákkal, szöcskékkel. Van ennek valami oka vagy története?
Szépnek tartom őket, igazán gyönyörűnek. A felépítésük, az arányaik, a színeik, olyanok mint tökéletesen letisztult miniatűr gépek, mozgó szobrok egy különös, gyönyörű, idegen világba adnak betekintést.

Mamuska című könyvéből egy részlet.

Az „Álmomban néha repülök” kiállítás illetve a Tunnel books sorozat témái honnan jöttek? Egy elég különös, másik világot ismerhetünk meg ezekben a különleges, többrétegű művekben. (Van valami oka hogy többrétegűek?)
Ezek a világok a képzeletemből jönnek, kitalálom őket. Csak úgy megjelennek maguktól. Gyerekkoromban nem utazhattunk külföldre, csak az olvasmányaimon keresztül illetve képzeletben utazhattam. A képzeletbeli utazás, illetve az elvágyakozás egy idegen világba mint témák megmaradtak a munkáimban. Azért többrétegűek mert így térhatásúak, mintha igazán egy másik világba nyernénk betekintést.

Jelenleg min dolgozol? A közeljövőben lesz valami kiállításod?
Két önálló múzeum kiállítás anyagán dolgozom, egyik 2012 nyarán a másik szeptemberben nyílik, és mindkettő hely-specifikus installáció lesz. Két nagy méretű köztéri munkám is folyamatban van éppen, az egyik New Yorkban lesz a metróban, a másik külföldön. Egy harmadik kiállításra való teljesen új anyagon is dolgozom egy 2013-as önálló kiállításra New Yorkban de erről még nem szeretnék beszélni, nagyon az elején vagyok az alkotói folyamatnak.

 

Tunnel books:

Álmomban néha repülök:

Milyen terveid vannak a jövőre nézve?
Nincsenek. Dolgok történnek, jönnek felém, kialakulnak vagy elmúlnak… azt hiszem inkább csak teret hagyok magam körül, hogy elérhessenek és bizonyos pontokon választanom kell. Álmaim vannak. Szeretnék legalább egyszer eljutni Indiába. Baliba, Thaiföldre. Bhutánba. Visszamenni Kyotóba egy pár hónapra. Megtanulni tisztességesen japánul. Végigjárni a 88 zen szentély zarándoklást Shikoku szigetén. De aktívan nem tervezem őket.

Mi volt eddig a legnagyobb sikerélményed?
Nem emlékszem így, legnagyobbra. A fiam, Márk szerint én képes vagyok fantasztikus sikerélményként megélni a legbanálisabb tettemet, pld egy jól sikerült tükörtojást.

Mi a mottód, életfilozófiád? (Ez lehet akár egy idézet is ami jellemző rád.)
Minden állandóan változik.

Mi inspirál téged?
A természet inspirál, utazás, könyvek, érdekes cikkek. Megfigyelések.

Mi hajt előre?
Legfőképpen a kíváncsiság.

Mit csinálsz ha nincsenek ötleteid?
Ötletem mindig volt, olyan ez mint egy folyó. Állok a folyó partján, ötletek úsznak el előttem és én figyelem őket. A folyó folyik. Az ötletek jönnek, mennek.

 

Van példaképed, kedvenc alkotód?
A Dalai Láma, El Anatsui, Ben Wilson, Henry Darger, William Kentridge, Charlotte Salomon, Fred Tomaselli, Ellen Harvey, Kenzaburo Oe, Bruno Schultz, névtelen mexikói retabló festők és sokan, sokan mások.

Köszönjük az interjút!

 

Dezső Andrea weboldala

Ha tetszett a bejegyzés, tarts velünk a Facebookon is!